2.Évad Bevezetés

2.Évad

Bevezetés

Már 2 hónapja itt élünk Phill-be.

A költözés,és a beköltözés is simán ment.Minden idegen volt.Totál egyedül éreztem magam.Senki,és semmim nem volt,anyám és apámon kívül.Nem szerettem itt lenni.
Hiányzott Julien,Jake,London,Rach,Cory,Sam, Mr.Palmer,Mr.Philip és stb.......
hiányzott minden.MINDEN.

Két hetente találkoztam Juliennel a sweet heart cukrázdába.:

-Figyi Dina.Nekem ez nem fog menni.Túl messze vagyunk egymástól.És nem jó így,hogy néha néha eljösz,és mindent megbeszélünk,hogy milyen szar az életed.
Mintha egy kést döftek volna belém.Nem kaptam  levegőt,és a szívem majd ki ugrott a helyéről.
-Ezt most komolyan mondod?-néztem rá ledöbbenve.
-Igen.Teljesen komolyan.Nem vicceltem.Így nem akarok veled járni.
-De még csak meg sem próbálsz úgy tenni mintha járnál velem.ÉÉNNN jövök le mindig.Én kereslek.Én szeretlek csak igazán???-kezdtem felemelni a hangerőt mert ideges vagyok nagyon,nagyon.
-Mi az,hogy te????-örülj,hogy nem az nap szakítottam veled mikor 2 órán át vártam rád a vonat állomáson,mert késett a géped.
-Örüljek,hogy nem hagytál ott te buzi köcsög??-ordítom.
-Tudod mit.Leszarom szakíts csak velem Jullien Solange.Mert tudom,hogy már amúgy se szeretsz.És végezni akarok az előző életemmel.Kutyának se kell az a szar élet.Hagyjál békén örökre.-és elrohantam.
Sírtam.Sírtam,és csak sírtam,amíg el nem értem Rachel házát.
Letöröltem az elfolyt sminket és becsöngettem.
-Ki az?-kérdezte egy hang bentről.
-Én vagyok.Diana.
-Még is mit keresel itt?
-Jöttem látogatni.
-Minek?
-Szólni,hogy 2 hónapja Philadelphiában élek.
-Szerinted nem tudom?Már rég láttalak .Elősször kerestelek aztán meguntam a keresést,míg végül megkérdeztem Jull-t. 
-És mit mondott?:
-Azt,hogy elköltöztél,és nekem nem szóltál.
-Mert össze voltunk veszve Rachel.Be engedsz,hogy végre megbeszéljünk mindent?  

-Nem hiszem.Menny el innen.
-Miéért?-és kezdtem vissza esni az előző formába.
-Mert én is végeztem veled.Ö.R.Ö.K.R.E

 Mikor meghallottam ezt a mondatot,csak ez kavargott a fejembe.ÖRÖKRE........ÖRÖKRE...

-NEEEE!!!!Rachel kérlek ne tedd ezt velem-és megint bömböltem mint egy kis baba.
-Ne sírj.Fogadd el a sorsodat.Itt nincs már keresni valód.Nincs jövőd,csak múlt.
-Ne kérlek,Rachel váárj.Várj az istenit!!!!!-ordítom
-Szerettelek.Szia.Anyu mit mondtam a korlátozott sütiről.Kérlek ne zabálj, inkább adj nekem is.

És becsapta az ajtó közötti ajtót.Kissé elmosolyodtam mikor halottam,ahogy anyukájával beszélt.
Elindultam az állomásra,mikor megláttam egy ismerős szőke hajat.
Ő volt az.Tina nem vitás.Oda indultam hozzá,hogy köszönjek,de rejtélyes módon felszállt egy szerelvényre.
Király -.-...
Nos,hogy már a régi ellenségemmel sem tudtam beszélgetni,és mindenki került, felszálltam a vonatomra és haza indultam.Vagyis az új otthonoz,amit utálok.

1 hét van vissza a nyári szünet végéig.
A suli egy gimmnázium.Átlagos.Átlagos gyerekekkel.Átlagos SEMMIVEL.
Nagy a sport,és zene műveltségük,de nincs kórus ahol tudnék énekelni.
Majd lehet jelentkezem valami ének bigyóra,vagy be állok pompon lánynak. :P
                             (vagy nem.)

Sokat motorozok.Anyáék kiengesztelésül vettek nekem egy Vespát,de az nem enyhítette örök lelki sérülésemet.Amít a költözés okozott.

Sokszor úgy néztem ki a robogón,mint egy Pin up lány,de kit érdekel.
Imádtam.Jó volt kocsi helyett.
Felszálltam rá és körbe robógóztam a környéket.Megnéztem az új sulit.
Szép. South Philadelphia Eagles high school.
Húh.ezt nehéz volt ki olvasni.
Tetszett.Jobb volt mint Washington-ba.
Talán jól fogom érezni magam?Talán lesznek új barátaim akik nem árúlók?Akik szeretnek amilyen vagyok?
Talán...Majd meglátjuk....
Változni mindenkinek kell.