18.Fejezet
I hate Valentin day...
De ezt a szörnyű--szörnyű napot le írom nektek.
Elösször is:
Valentin nap.ÓÓ te fránya Valentin nap.
Régi sulimban is szintén ünnepeltük a Valentin napot,és mindig szörnyű volt.
Csicsás díszek,csoki,szívecskék,cukor ajándékok.
Utálom :(
Persze azért mert nekem senki sem adott semmi ehető szeretet.
Bezzeg Julientől már reggel egy doboz bombonnal kezdtem a napot.
Elfelejtettem mondani neki,hogy nem kéne az ehető szeretete
De kibírtam.
-Figyi,este nincs kedved átjönni?-mondta Jull
-Hát,nem tudom.Csomó tanulni való van holnapra.Adtól még,hogy valentin nap van nem kell elfelejteni a leckét.
-Rendi... :(-konyította le a száját szomorúan.
3.óra után kiültünk a szökőkúthoz .
Egy ismeretlen fazon közeledett felénk egy nagy rózsával és egy plüss fókával.-Maga Diana?
-Én,furcsa idegen.
-Ezt magának hoztam.A titkos hódolója küldte.
-Köszönöm-és átvettem az ajándékot és elkeztem olvasni a levelet:
-ÓÓÓ,Julien nem kellet volna.
-Nem én voltam-mondta megdöbbenve.
-Akkor?-kerekedett el a szemem,mire Rach megszólalt
-Hát a Titkos hódolód.
-Szuper.Én nem akarok semmiféle hódolót.Nekem csak egy szívem választotja van,és az Julien Solange.
Rach elkezdett tapsolni,Jull pedig gyengéden megcsókolt.