2.Évad 7.Fejezet

7.Fejezet

 Szeret vagy nem?

Szombat van.Anyáéknak már annyira elege volt a NY.-i beszámolómról,hogy nem voltak hajlandóak beszélni velem.
Át hívtam Charlie-t.Na ő már szívesen hallgatta és irigykedett mint az állat.
-Legközelebb ha mentek valahova Én is menni akarok!-durcáskodott.
-Jó.Ígérem szólok-és átöleltem.
Szerintem kicsit furán érezhette magát,mert nem viszonozta,és krákogott egyet,ami szerintem nem jó jel.
-Azt hittem te is szeretnéd-mondtam neki.
-Nem.Vagyis igen,de nem tudom,hogy a szakítás után tudnék e valaha valakit is szeretni.
-Engem nem ?-néztem rá furán.
-De,persze.Űber jó csaj vagy,de még nem érezlek túl közel magamhoz.
Kicsit lefagyott a mosoly az arcomról.

NEM ÉREZ MAGÁHOZ TÚL KÖZEL?????????????
Ennél közelebb már nem nagyon tudna,de mind1.....

-És ezért viszlek el este randira.-mondta és megfogta a kezem,mire a szív verésem az egekben volt.
-rendben.Hányra jössz értem?-kérdeztem.
-Miért jönnék érted?éés megint lefagytam..
-Mert egy randin úgy illik.-nézek rá.
-ohhh.Komolyan?Mert Lucy-val mindig egyszerre érkeztünk az étterembe.
-De én szeretem ha elvisznek-erősködöm.
-Okés.Mondjuk 8kor?Megfelel?-kicsit halottam a gúnyt a hangján.
-Meg.-és megcsíptem.
Egyszerre kezdtünk nevetni,mire Charlie zsebéből kiesett valami por.
-Az meg mi?-nézek rá ledöbbenve.
-Semmi.-és felkapta a földről.
-Te coco-zól?-döbbenek le.
-Nem.Az egyik haveromnak viszem.Múltkor a szülei majdnem megtalálták mikor náluk voltam,és titokba eldugta a zsebembe.-meséli.
-És te hagytad nekik?-csodálkozok.
-Hát elég menő a srác,szóval hagytam neki.
 -Te tudod,de én nem bukom a rossz fiukra.-néztem rá komolyan.
-Én meg akik nem akarnak velem találkozni.-és együtt röhögtünk.

Az este így néztem ki a tükörbe:

 És minden milliméter tetszett.Az ajtón kopogtak.Felkaptam a táskám és kinyitottam.
Charlie elegáns öltönybe:

-Hűűha,de sexy vagy szomszéd.-és adott egy puszit az arcomra.

-Te se panaszkodhatsz.Szomszéd-és rákacsintottam.Szóval mivel fogunk menni?-néztem rá.
-A mociddal.Én vezetek.-és felkapta a bukósisakomat.-Vedd fel.Lehet,hogy kelleni fog.
-Te tudsz egyáltalán vezetni?-nézek rá furán.
-Hát persze-és elindultunk a garázs felé.
Elég húzós volt az út.Tuti nem tud vezetni,de miért nem inkább  limóval jött,sofőrrel?
Túl sokat képzeltem......-.-

Beértünk egy étterembe,ami az egész Francia témából állt.

-Nem tetszik valami?-néz rám
-De nagyon,csak tudod utálom a Franciákat.
-Ohh.Bocsi,-és leültetett egy kétszemélyes helyhez.-és miért nem szereted őket?-kérdezte miután leadtuk a rendelést.
-Mert volt egy ismerősöm aki Francia cserediák volt.És eléggé összevesztünk mielőtt ide jöttem volna.
-Ohh.Megértelek.Engem az angol lányok vonzanak.-és megfogta a kezemet.
-Tudod,ha nem lenne papírra írva,hogy brit származású vagyok,akkor sokszor nem tudnám ki vagyok.
-Ezt,hogy érted?
-Életembe 3 szor voltam az angol nagyiéknál.Apa nem szeret a származásáról beszélni.10 éves koromig éltünk Londonba,aztán meglett rá a lehetőség,hogy ki mennyünk Amerikába,anya szülővárosába Washingtonba.És mindent ott hagytunk,minden rokonnal együtt.Utálok költözni,de szerintem még így is fogunk egy párszor.Mindig adódik valami lehetőség amiből már nagyon elegem van...-és szomorúan sóhajtottam egyet.

-Hűha.Nem tudtam,hogy ilyen problémáid vannak.-nézett rám.
-De igen..Sajnos.Na de most beszéljünk rólad.
-Persze,de csak a KAJA utááán.-és felkiáltott mert megjött a vörösboros csírke,galuskával.
-naná,-és amint ránéztem az ételre,valami savanyú érzés támadt a torkomba.Julien rokona Hannah mindig ilyet csinált mikor mentem hozzájuk...Ajj.Miért nem tűnik már el az életemből???
Elkezdtük enni.Nagyon finom volt.Desszertnek makaront ettünk.

-Nagyon jól éreztem magam.-néztem Charlie-ra miután kiléptünk az étteremből.Közeledve a motoromhoz.
-Én is,de még nincs vége.-és megragadta a kezem.Felrántott a robogóra,és elhajtottunk az éjszakába,fogalmam sincs,hogy hova..

Megérkeztünk egy totál sötét parkba,de gyönyörű világító szökőkúttal. 

-Jaj,de szép-és tátva maradt a szám.
-Apa építette,még tavaly.3 napig bent volt az irodába,és nem jött haza.
-És,hogy bírtad ki?-kérdeztem tőle.
-Nagyon nehezen,de egyszer bementem hozzá,és annyira bele volt merülve a munkába,hogy nem tudta ki beszél hozzá.Azóta megromlott a kapcsolatunk.Próbál jó apa lenni,de nem sikerül neki mindig..
-Sajnálom,-néztem rá.Levettem a cipőmet..

  Leraktam,és lassan elindultam a víz felé..Nem tudom miért,de vizes akartam lenni.Hideg volt a feltörő víz,ezért felsikítottam,mire Charlie egyenesen a közepére lökött.Teljesen vizes lettem.Na jó,ezt annyira nem akartam,de ő lökött be. Elkezdtem sikítani és körbe körbe szaladtam középen.Azt láttam,hogy Charlie levette a zakóját és berohant mellém.Egy darabig kergetőztünk,míg végül egy hideg víztömb ment a hátamra,és lefagytam.Mire észbekaptam hátulról elkapott,és szembe fordított magával,és magához ölelt.
-Tetszik mikor vizes vagy,szomszéd.-mélyen a szemembe nézett,és megcsókolt.
ÚR-IS-TEN!!!! Valami eszméletlenül boldog voltam.Nem éreztem a lábamat,és semmi mást nem érzékeltem.Nem éreztem,hogy csupa vizes vagyok.Felmelegedtem egy szempillantás alatt.
Már kb. 10 perce így lehettünk.Nem csináltunk mást csak csókoltuk egymást,ahogy csak lehet.Egyszer ő simított a hajamba,másszor én markoltam bele az övébe,mert muszáj volt valamibe kapaszkodni :P...Szerintem neki ez az állapot felért egy...na jó tudjátok mire gondoltam,inkább nem ragozom. Csókolt..Csókoltam..és csókoltuk egymást..
Megmarkolta a fenekemet,mire ellöktem magamat mellőle.
-Mit csinálsz?-kérdezem tőle lihegve.
-Azt..Azt hittem,te erre vágysz.-mondta furán.Ő se kapott levegőt,meg szerintem fázott is,
-Jól vagy??-kérdezem..
-Nem.Nem vagyok jól...-és eléggé megszédült,és össze esett.
-Nee!!!! Charlie nem hívhatok orvost.Hahóóó kelj fel,lécci!!!!!-kiabáltam neki.Bele markoltam egy felbugyogó oszlopba,letérdeltem hozzá és lefröcsköltem.
Felugrott,és nagyon megijedten nézett rám,mire elnevette magát.
-Most meg miért nevetsz?Majdnem szívrohamot kaptam,tőled te barom..
-Nyugii.Semmi gond.Csak tudod...izé.. ha rám jön a férfi,akkor eléggé ájuldozom.
-Ez most komoly?-nevetem el magam..
-Igen.Elég szar.Ezért nem szeretek közeledni senkihez se.
-Hát pedig az előbb nagyon közel voltál,hozzám.
-Tudom.Meg is van az eredménye,-vigyorgott rám,és mivel felette térdeltem,megragadta a ruhám nem rám tapadt részét és magához húzott,és megint folytatta a csókunkat.
-Igen.Tökre megvan.-és felkelt.
-Azért az egész ciki lehet,mikor ilyen helyzetekbe kerülsz.-mondom neki,és kéz a kézben megyünk vissza a cuccainkért.
-Igen.Főleg mikor Lucy-vel lefeküdtünk.
-Lefeküdtél vele???
-Persze.kb 4 hónapja jártunk,és miután megtörtént,másnap volt a verseny.Szakított velem és tökre azt hittem,hogy ez is közre játszott.
-És igen?-kérdezem.
-Igen.Állítólag nagyon rossz voltam,és nem voltam magamnál.
-Jéééé.-és oldalba löktem.
-Nemááá.Tök rossz volt,ezt hallani egy csajtól.Tudod ő elég maximalista.Mindent mindig a legjobban.Ez a mottója.
-Ja.Észrevettem.-nevettem fel.

Haza mociztunk.Kb. fél egy lehetett,mikor ránéztem a telómra,és kinyitottam az ajtót.
Ott állt mögöttem a világ legfurább,és legédesebb fiúja.
Átölelt,és megcsókolt.Hosszan.Szenvedélyesen mikor hirtelen megszólalt a telefonom.
-Ohhh.Bocsi.-ránéztem és Julien írt egy üzenetet:

Szia csajsziii.Mi lenne ha holnap meglátogatnálak?! Anyukádtól megkaptam az új címedet,és egy régi barátoddal elmegyünk vendéglátásba.Remélem nem jöttél még senkivel se össze.
Üdv:Julien..<3 

-Ez meg mi a szent szar?!!!-nézek a képernyőre.
-Mi a baj Diana?!-szólt ledöbbenve Charlie.
-A volt pasim,meg akar látogatni......Minden szép,egy szempillantás alatt eltűnhet.