2.Évad 16.Fejezet

16.Fejezet

Mad Word..

Nem tudtam levegőt venni.Lefagytam.Szóval Charlie hazudik nekem.
Gyorsan haza rohantam,hogy próbáljak mindent elfelejteni.

De miért?Miért csinálja ezt?Ez neki jó?Muszáj lenne ezt tennie?
Kötve hiszem.
Csalódtam benne.És persze magamba.

A telefonom megcsörrent.Charr irt egy üzit,hogy találkozzunk ma este a szökőkútnál,ahol először csókolt meg.
 Felöltöztem egy nagyon depressziós,sötét cuccba,hogy minél kevesebben ismerjenek fel.

Egyre jobban figyeltem a divatra.Eddig még soha nem vettem fel volna szegecses dolgot,de mivel változok,így a stílusom is változik.

Leültem a szökőkúttal szembe lévő padra,és vártam a szerelmemet.

-Szia.Örülök,hogy eljöttél.-köszön Charlie.-Gyönyörű vagy.
-Köszönöm,-húzódom el tőle.-Rendben.Nem kerülgetem a forró kását.
Miért vagy drog diller?Miért árulsz a kukák mellet cuccost?
MIÉRT TESZED EZT??-nézek rá könnyes szemmel.
-Mert ebből jut pénz,ahova eltudlak vinni ahova csak mindig szeretnéd.-feleli
-Duma,ez csak duma.Sehova se viszel soha.SOHA!!!!
-Tudod,azért hívtalak ide,hogy ezt megbeszéljük,de látom megelőztél.Szóval..-kezdte.
Azért hívtalak,hogy elmondjam szüneteljünk egy picit.Pár hét,és mindketten lenyugszunk.
Így lesz a legkönnyebb.
-Rendben.-egyezem bele.-szerintem is így volna a helyes.De kérlek próbálj meg túltenni magad,ezeken a szünidőbe.Kérlek,mert ha nem én nem megyek vissza hozzád.-
Megcsókoltam az arcát,felálltam és elmentem.
Én először...
Nem kellemes.Mintha a szívemet tépnék ki a helyéről.
Annyira fáj,hogy azt el se tudom mondani..

Másnap*

"A szív begyógyul.De a sebek ott maradnak,mint a vörösbor a terítőn."

Ezzel az idézettel próbáltam magamat gyógyítani.
Exhumálni már nem tudom magamat.

(exhumál-

kihantol; kiemel a sírból, illetve új temetőhelyre visz)

Teljesen szétestem.Mondjuk ennek egyetlen egy jó oldala is volt.
Írtam pár dalt.Az elmúlt érzésekről,és a fájdalomról.
-Picikém.Ne mennyünk el valahova?Talán cipőt vásárolni?Fagyizni?Kicsit elutazni pár napra.?
-Nem vagyok gyerek anya.-temetem bele a fejemet a párnára,mikor vissza hallom anya felsorolását a fejembe.-Hova utazzunk el?
-Nem tudom.Mondjuk Virginia Beach-re?Te meg én. 5 napig.Tengerpart.Meleg.-sorolja
-Anya.Ugye tudod,hogy január van?-nézek rá furán.
-Ohh.Hát tudod,hogy itt nincs annyira hideg.
-Igaz.-vonom meg a vállam.-Rendezd a szállást.De ne most mennyünk majd.A versenyem után.
-Milyen verseny?-kérdezi.
-Az orvosom,beszervezett egy tehetség kutatóba.Majd a nyeremény pénzből elmegyünk,de most kérlek haggy haldokolni.Köszönöm.-és vissza estem az ágyba.
-Kicsim.Oké,hogy haldokolsz,de suli van.KELJ FEL.-kiabál.
-Jó-jó.Elfelejtettem.

Ki keltem az ágyból,és felvettem a tegnapi ruhámat.
Beindítottam a motoromat,és elindultam az iskolába...

-Jézus Diana,hogy nézel ki?Csak nem emós lettél?-néz rám Chris.
-Nem.Csak épp Charlie-val szünetelünk.Hát nem pompás?-villantok egy hamis mosolyt.
-Miért?-jön oda Lucy aki belebújik Chris kezei közé.
-Hosszú lenne elmagyarázni.Lényeg,hogy ő akarta.Idő kell,hogy feldolgozzuk a problémáinkat.-magyarázom.
-Neked vannak problémáid?-kérdezi Chris.
-Igen.És neki még több.-szomorodom el,mire mind ketten hozzám bújnak...

Ebédszünetbe egyedül akarok lenni,és bemegyek sírni a vécébe.
MIÉRT TÖRTÉNIK VELEM ENNYI ROSSZ????
MIKOR LESZ JÓ IS???
MIKOR LESZ EGY TÖKÉLETES NAPOM???
soha....

Suli után,kimegyek futni a parkba.Hátha a mozgás elfelejteti a szünidőt.
Megállok a kórház előtt.Valami késztetést érzek,hogy bemenjek Patrick-hez.Eleget kerültem.

Bekopogok.
-Jöjjön,-mondja a férfi az ajtó mögött.
-Szia.Zavarok?-kérdezem tőle.Sport melltartó,és pulóver lóg rólam.
-Hát nem épp téged vártalak,de persze.-mosolyog
-Páciensed jött volna?-kérdezem.
-Jött.Mi a baj? Teljesen sötét a képed.Csak nem depressziós vagy?-mondja
-De.Azért jöttem,hogy elmondjam mi nyomja a lelkem.
-Persze,ülj le.-Invitál.
-Szóval,tegnap Charlie megkért,hogy szüneteljünk,egy picit.Pár hét.-kezdem.
-Tud rólunk?-néz rám furán.
-Nincs olyan,hogy rólunk,és nem.Nem tud.-morgom.
-Okés.Mit tett,hogy szünetelni akar?-kérdezi.
-Drogot árul,és nem akarja abba hagyni.Ez derült ki tegnap.Megláttam ahogy eladja az anyagot.
És engem ez nagyon zavar.Ő meg féltékeny rád,amit nem értek mert nagyon rég nem beszéltem veled.
-És azért akar szünetelni mert megakar változni,vagy mert nem szeret már?
-Remélem azért,hogy megváltozzon.Vagyis én azt szeretném,ha abba hagyná az egészet.
-Tudja ezt ugye?
-Igen.Tudja.-mondom.
-Akkor nincs más hátra,mint várni,hogy megváltozzon.
-És ezt mikor fogom tudni?Nem akarok kémkedni utána,de szeretném elkerülni.
-Nos.Csak magába bízhat.Beszéljek vele?Mint orvos.
-Neee,-kezdem.-ne mondj neki semmit.Ha tényleg szeret abba fogja hagyni.
-Okés.És veled mi újság?-mosolyog rám.
-Éppen bele fullasztom magamat a divatba,és a dalokba.
-Nos inkább mint a szerekbe.Vagy belém,-kacsint rám.
Nem bírom tovább.Oda lépek hozzá és megcsókolom.

Annyira jól esik a közelébe lenni,de észbe kapok,és kiszaladok az irodájából.

Most már biztos.Teljesen megőrültem..

ŐRÜLT VAGYOK!!!!!!