2.Évad 15.Fejezet

15.Fejezet

Elment az eszem...*

Azt hittem az egész egy rémálom volt..
Tévedtem.Tényleg megtörtént.
Patt még azelőtt haza ment,míg este anyámék megjöttek volna,és megtalálnak minket.

-Soha.Soha többet nem teszünk ilyet,és az egész nem történt meg.-mondtam neki.
-Rendben.Szia.-és elment.

Reggel,hulla fáradtan meg írtam a leckémet.
Hát nem tudom,hogy de sikerült leírnom a spontán vágyat.
Meg akartam az egészet beszélni valakivel.Nem lehetett Charlie,sem anyáék,sem a fiúk akik beszélnek Charlie-val.
Egy személy maradt csak.Lucy..

-Szia,Lucy.Beszélhetnénk négy szem közt?-megyek oda a szekrényéhez,amíg ő a könyveit pakolja.
-Persze Dina.Mond csak.Mi történt veled?-néz rám kissé unottan.
-Valahol,máshol szeretném elmondani.Gyere a vécébe.-vezetem.

-Micsoda????????-akad el a szeme.-Lefeküdtél a pszichológusoddal? Miközben Charlie-val jársz?Ezt nagyon elbaltáztad.Mihez kezdesz most?
-Nem tudom.Tényleg nem tudooom.-és elkezdek sírni.
-Ne sírj.-vigasztal.-Nem nagy cucc.Szépen elfelejted az egészet,és úgy csinálsz mintha semmi se történt volna.Szépen elfelejted.--ismételte halkan miközben a hajamat simogatja.
-De én nem tudok hazuuudni annak akit szeretek,-szipogom.
-Próbáld meg.Így lesz a legjobb.És azt a vadbarmot aki ezt tette,azt is elfelejted.
-Mi????Szerinted nem tudnék tovább barátkozni vele?
-Aki ezt teszi,az rég nem barát.-mondja.
-Akkor most hivatalosan is megcsaltam Charlieeeeeet-és megint rám tör egy roham.

  Amire be jön a vécébe Chris.
 

-Minden rendben Diana?-lép oda hozzánk.-Halottam,hogy sírsz.
-Nem,nem vagyok jól.-nézek rá furán.-De Lucy segít megoldani a gondot a szar helyzetben lévő lúúúúzúeeernek.-hisztizek ismét.Már az orrom is bedugul.
-Tessék.Itt van zsepi.-nyújtja oda Chris nekem.
-K.Köszönöm.-hálálkodok.
-Tudod,nagyon szeretlek Chris,de kérlek. Nem vetted észre,hogy ez a nőői mosdó?!-kiabálja és kitolja a vécéből,az identitás zavarokkal küzdő barátját.

Már is jobban vagyok.Elnevetem magam.Bevizezem a taknyos zsepit,és megtörlöm a vörös arcomat.Próbálok vissza térni,és felfogni,hogy mit mondott a barátnőm az előbb.
Azt kell tennem.Elfelejteni,és hazudni.Nem lesz könnyű,de nem szeretném a kapcsolatomat egy félre botlással elvágni.

-Még egyszer köszönöm,-és megölelem Lucyt.
Irány a töri óra.....

Délután*

Elég zavart vagyok.Kinyitom a gyógyszeres fiókot,és keresek egy doboz nyugtatót.

Beveszek 2 pirulát,és leöntöm narancslével.

Charlie ma még nem is keresett.
Hirtelen eszembe jut Patrick.
Megkívánom a hangját.
Megfogom a mobilom,és begépelem a számát.Már majdnem hívom,mire észbe kapok és ledobom a telómat a földre.
-Jajjj,ne.-esek kétségbe.A macskám oda lép hozzám és dorombol.
Ő biztos tudná mi a helyes.-Mit tegyek Lou??Mit? Te nem tudod?-mondom neki

Miaauuuuu.-mormogja.
-Igen.Ezt én is tudom,-nevetem el magam.
Okés akkor nézzünk tv-t.
Vámpír naplókat nézek.-Imádom Damon karakterét.Gonosz,jóképű,de még is jó fiú.Kell ennél több?

 -Szia.Zavarok?-köszön Charlie,aki a kanapé felé jön és le ül mellém.
-Ha már itt vagy,minek kérdezed?-nézek rá furán.
-Valami gond van?-kérdezi kissé kétségbe esve.
-Semmi,csak fárasztó napom volt.-válaszolom
-Ohh.Nekem meg hétvégém.Képzeld anyámék elfelejtették feltankolni a kocsit,és 5 órán át izzadtunk az autópálya szélén,-nevet,mire én is,és ráhajtom a fejem a vállára.
-Hiányoztál.Nem bírok nélküled élni.-vallom be.
-Te is nekem.-és megcsókolt.-Szóval Team Damon vagy?
-Honnan tudod?-nézek rá furin.
-Az előbb mondtad.
-Komolyan?De hisz magamba mondtam.-mondom.
-Nem.Teljesen nyíltan,hangosan.
-Ohh.Hát vettem be két nyugtatót.Biztos az a hibás.
-Miért vettél be?-kérdezi.
-Hááát..öö. mert fájt a fejem.Egész nap Iggy Azaelát hallgattam.
-Mióta szereted őt?És amúgy ki az?-kérdezi
-Patrick mutatta még.
-Patrick..Patrick PATRICK!!!Miért van az,ha rossz dolog történik akkor közre játszik a neve.
-Csak mondtam.Ne akadj ki ezen.
-De ki akadok.Ez a pali már az agyamra megy.És tuti,hogy rosszban sántikál.Azt akarja,hogy dilinyós legyél.A gyógyszert is ő íratta fel ugye?-mondja idegesen.
-Nem dehogy.Ő nem írhat.Anyáé.De többet nem nyúlok hozzá ígérem.
-Hát persze.Ha el akarsz szállni szólj csak majd én hozok neked olyat,hogy nem tudod ki vagy.
-Nem akartam begyógyszerezni magam,csak fájt a fejem.-akadok ki.-És azt mondtad,hogy csak a haverjaidnak tartogatod.
-Amúgy sem adtam volna neked.Féltelek.Hát nem fogod fel már végre?-fogja meg a kezem.
-De nem kell félteni.És főleg nem Pattől.Nem érdekel a srác,FOGD MÁR FEL:!!!!-mondom dühösen.
-Okés.-vonja meg a vállát.
-De még mindig nem mondtad meg miért van még mindig nálad drog!!-akadok ki újra.
-Mert..mert egyszerűen csak nálam marad mindig.Időnként adom csak nekik,hogy ne adagolják túl.
-Kérlek,vigyázz ezzel.Tudod mekkora bajba kerülhetsz.-mondom neki.
-Nyugi.Nem lesz gond.-és megpuszil.

Másnap suli után elmegyek a bevásárló központba megvenni azt amit anya kért tőlem.
Éppen lépek ki a teli talpú virágos szandimba,mikor meglátom,hogy Charlie a kukák mögött éppen 'üzletel'.

Szóval mégsem csak a haverjainak tartogatja.
Szép..Most már mindkettőnknek vannak olyan titkai amit nem osztunk meg egymással.
Csak én tudok mindkettőről,és ő meg nem..