2.Évad 21.rész

Soha nincs vég....

"Adj szárnyakat,hogy repülhessek"

-Charlie?Charlie alszol még??-kérdeztem felülve az ágyamra kómásan.
Kócos haja csak úgy szét álltak fején mint egy seprű.
-Most már igen.-és nyomott egy csókot ajkamra.-Izgulsz a mai nap miatt?
-Hát,ma van a felvételi a Zene Akadémiára,még szép te hülye.-és bele nyomtam a párnát a fejébe.
-Fogd be mocis csaj.

18 vagyok.2 év telt el amióta utoljára írtam a naplómba.Felnőttem.2 éve tart egy csodás kapcsolatom egy fiúval.2 éve vannak barátaim akik tényleg szeretnek.2 éve tökéletes az életem.
És semmi más nem tehetné tökéletessé mint,hogy felvesznek a New York-i Zene,és művészeti Akadémiára,és Charlie velem lakna  a Broadway egyik kis albérletében.
Az érettségim 87 %os lett emelt Franciával és szóbeli,írásbelivel. Sajnos ebbe viszont csalódtam mert tudom,hogy jobb is lehetett volna,de mindegy is. A maximális pontszámot elértem,hogy felvételizhessek és valószínű az esélye is,hogy bekerülök a suliba.

Anyáék,és Charlie szülei is elkísérnek ma a felvételire.
Gondosan bele pillantottam a tükörbe és megállapítottam,hogy rohadt jól nézek ki.

 Mindannyian apa régi furgonjával mentünk ami még Washingtoni otthonunk garázsába volt.

-Apa emlékszel mikor Rachel-el jöttünk haza a buliból és lehányta az ülést és pont az öledbe,és majdnem elütöttünk egy nénit a zebrán.-jutottak eszembe az emlékek.
-Igen kicsim emlékszem minden pillanatra.-mosolygott az anyaülésről.
-Életem első bulija volt.-nézek rá Charlira aki nem tudta mi a szitu.
-Mi mindenről maradtam le.-szontyolodott el.
-Semmi érdekesről nem. Az előző életem unalmas és szar volt.
-Picim ne beszélj így mintha most valami reinkarnálódott lény lennél.Így is elég,hogy 2 hétig nem látlak a suli miatt. Hadd élvezzem ki azzal,hogy nem beszélsz zöldségeket.-mondta anya
-Okééééééééé.-nevettem.-Mi az a reinkarnált?
-Majd egyszer elmondom ha elég nagy leszel hozzá.-súgta a fülembe kéjesen Char.

Megérkeztünk a sulihoz.Gyönyörű boltíves bejárat,akár a Metropolitan múzeum az Upper East-en.20-30 gyerek sorakozott az aulában felírni magukat a listára.Oda mentem apával és beálltunk a sorba.

-Na végre.-és oda léptünk a pulthoz. 2 nő ült barátságos mosollyal és sok papírt tartottak kezükbe amit ki kell tölteni.Gondolom.

-Köszönjük.-és vissza mentünk várakozó anyámékhoz.
-Minden simán ment?-kérdezte Charr anyukája
-Igen már csak várni kel míg be nem mondják a számomat.
-Mi a számod?-kérdezte Charr.
-38.-mondtam nyersen.-és most van a 36 szóval nemsokára én jövök. Ekkora mázlit.Estére otthon leszünk,és ünnepelünk,hogy felvettek.
-Úgy legyen kicsim.-mondta anyu

Beléptem a terembe,és egy pultnál 5 ember ült.2 férfi és 3 nő.

-Jó napot.Kit tisztelhetünk?-kérdezte a szemüveges nő.
-Diana Collins vagyok.38-as számú.-mondtam magabiztosan.
-Nos.Kezdje.Milyen dalt hozott el nekünk ma?-kérdezte a nő.
-Klasszikus,pop,soul,jazz?-sorolta a férfi.
-Demi Lovato Heart by Heart című dalát,szeretném elénekelni maguknak.

Megremegett a lábam a zongora hallatára.Halkan elkezdett hang jönni a torkomból és elvarázsolta a "zsűrit".
-Köszönjük Diana.-mondta a szemüveges.-kérlek gyere velem elbeszélgetésre.
 

Kivezettek és egy üres falfehér terembe mentünk a nővel.Leültünk,és így szólt:
-Először is Morgan Xenia vagyok.Én leszek jövőre a mentorod és ének tanárod,ha sikerül bejutnod.-kezet fogtunk.-Miért jelentkeztél ebbe az iskolába?
-Mert a zene az életem gimis korom óta.Tanulom,és a vérembe van.
-Miért van a véredbe?-kérdezte
-Anyukám fiatal korában jazz énekesnő volt és az ő biztatására,kezdtem foglalkozni az énekléssel.Mint kiderült ugyan olyan tehetséges vagyok mint ő volt annak idején.
-Ez aranyos.De vajon komolyak e a szándékaid ahhoz,hogy ide be kerülhess.
-Imádom New Yorkot.Imádom a város szagát,a sok embert,a stílust ahogy öltözködnek,a Giantset.Persze Eagles az első.Mindig Eagleees.-mormogtam magamba.
-Szóval Philadelphiából jöttél.
-Igen,de igazából a vérem Washingtoni.-mondtam mosolyogva
-Szóval Wash.,Phil.,és most NY city?-nem sok ez egy 18 évesnek?-néz rám furán
-Nem nekem.Már megszoktam az utazást,és felnőtt koromra se tudnék lehorgonyozni egy városba.Ilyen vagyok,utálom az unalmas dolgokat.Régen az voltam.Már nem.
-Érdekes személyiség vagy.-jelentette ki a nő.-pont ilyen tehetséges és színes egyéniségeket keresünk,és a tanulmányaid sem rosszak.Persze nem mondok semmi előre,de én azért megteszem azt,hogy elmondom: Örülnék ha a diákom lennél Diana.
Agusztus 29.-én küldjük az értesítőt.Köszönöm,hogy eljöttél.-és kezet fogtunk.
-Én Köszönöm Ms.Morgan

Vissza értem az aulába és elmeséltem anyáéknak mindent ami velem történt azóta amióta nem láttuk egymást.Mindenki örült,csak Charlie nem....

Január 29.

Megjött a levél.Felvettek.FELVETTTTEEEEEEEEEEEEEEK EZAAAAAAAZ!!!!!!!!! :)

Minden csodálatoooooos!!!!
Hívtam Christ,Joe-t,Lucy-t,Patrickot,a bácsikáimat,és Mr.Palmert.
Mindenki gratulált és sajnálják,hogy,már nem találkozunk többet.Ez van..
Mindenki ment amerre sodorta az ár.Elbúcsúztunk.Szinte senki nem volt már Philbe.
Lucy-t felvették a Princeton Egyetemre. Joe Dallasban dolgozik egy cégnél.
Chris Los Angelesbe repült,hogy megvalósítsa álmát.
Mindenki elment,csak én maradtam.1 napra.
Este Charlie szüleinél vacsoráztunk,és ünnepeltünk pezsgővel :P
Miután anyáék haza mentek én ott aludtam a barátomnál.

-Mi lesz velem?-kérdezi,mi közbe bogózza csokornyakkendőjét.
-Mi lenne?-nézek rá furán.
-Úgy is össze jössz egy ottani sráccal,és vele jobban megleszel mint egy tisztaságmániás film őrült sráccal.Tudom,.......és érzem,-nyögte ki.
-Még is,hogy juthat ilyen baromság a fejedbe?-akadok ki.
-Tudod,hogy örökké szeretlek amíg élek.És már alig várom,hogy megkérd a kezem és gyerekeink legyenek akik ugyanolyan őrültek mint te.
Hozzám bújt és vadul megcsókolta vérrel teli ajkaimat.Megharaptam,jelezve azzal,hogy készen állok mindenre ma éjjel.
Így is volt.. ;)

Másnap*

-Vigyázz magadra kicsim,és ne álljatok szóba idegenekkel.Szeretlek.-és gyorsan búcsúzva elrohantak anyámék sírva a metró állomás parkolójába.
-Sziasztok.-kiáltottam,és ránéztem a bőröndökkel teli Charlie-ra.
-Szépen nézel ki.-röhögtem.
-Nem is látsz annyi itt a cucc.-mormogta
-Szükségleteim vannak édes,-és segítettem neki és kézen fogva felszálltunk a 6:45 ös NY-i járatra. -fél óra és ott leszünk. 
-Megbántad,hogy eljöttél vagy hiányzik a régi életed ott Washingtonba?
-Cseppet sem.Amit tettem/teszek nem bánom meg.Nem Bántam meg.Mert akkor nem lennél itt ha nem így volna.Köszönöm,hogy melettem voltál,és bízol bennem.Jó lesz az albérletbe ne félj.És én is dolgozni fogok egy lemezboltban.Már fel is vettek minket.-mondom
-Mindig meglepetést szerzel.-és hozzám hajolt és szolidan szájon csókolt.

Néztem az East River folyó kékségét a szerelvényből.Olyan kék a folyó lelke.Télen befagy,és nyáron újra mozog.Soha meg nem áll.Folyik és vándorol.
Az én életem itt most nem ért végett,de egy szakasz biztos lezárult amit úgy hívhatok:

GYEREK KOR

2014. Agusztus 30

Diana Collins xoxo

 

Köszönet nyílvánítás

Köszönöm Balogh Kármennek a sok biztatást és segítséget a blog írásában.
Köszönöm Ferencz Fanni barátnőmnek aki tartotta bennem a lelket,az elejétől fogva,és rendszeres olvasóm volt.
Köszönöm Hegedűs Nikolettnek aki úgy szint segített a blog fennmaradásában.
Köszönöm akik olvasták ezt a blogot,és jó emlékkel fognak álomba térni nap mint nap.
Köszönöm a díjakat,és akiktől kaptam.
Köszönöm anyukámnak aki segített és cenzúrázta a történetet.
És végül. Köszönöm Lana del rey,hogy ilyen csodálatos emberről és művészről írhattam Magyarország első Lala Del Rey Fanfictionét.Remélem sokak kedved kapnak hozzá,de biztos.Ilyen kacifántos élete nem lesz egyiknek sem.

Köszönöm nektek ezzel a képpel búcsúzom,én az író: